Melyik rendőr tud messzebb hugyálni?

Válasz:Amelyik lehuza a slicét.

Két barát találkozik a városban. Az egyiknek egy hatalmas lilás-fekete monokli díszeleg a szeme alatt.
- Te, barátom! Mi történt veled?
- Ismered a feleségem...
- Igen ismerem, de...
- Tudod milyen...
- Tudom, de akkor is, mi történt?
- Szemen vágott egy fagyott csirkével!
- Ne már! És miért tette?
- Épp a hűtőben matatott, bedőlve, miniszoknya volt rajta. Nem bírtam magammal, felhajtottam a szoknyáját és beraktam neki!
- És ezzel mi a baj? Nem szereti hátulról?
- Dehogynem! Csak nem a TESCO-ban!

- Miért sírsz, kisfiam? - kérdi a szomszéd néni Mórickát.
- Mert apa verést ígért az ikertetvéremnek!
- Ilyen jószívű testvér vagy? Ennyire sajnálod?
- Dehogy! Csak apa sosem tud minket megkülönböztetni.

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép.

Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez.

- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak.

- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott.

Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak.

Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

Az évfolyamból gyér érdeklődés mutatkozott egy prof. előadásai iránt.

Ezért a prof. az egyik előadás végén bejelentette, hogy legközelebb ZH írás lesz, ahova a hiányzókat is sok szeretettel várja. Közölte, hogy hiányzást csak akkor fogad el, ha az illető beteg, és már a halálán van. Erre az egyik diák megkérdezte:

- Elfogadja-e a hiányzás okának a túlzásba vitt nemi élet okozta végkimerülést? Kis csend. A prof. a kérdezőre nézett egy pillanatig, majd ezt válaszolta:

- Majd legfeljebb megírja bal kézzel.

Egy nap a kertben dolgozgattunk, amikor kilencéves kislányom siklót talált.

Azt tanácsoltam neki, hogy fogja meg nyugodtan, és tegye egy befőttesüvegbe.

Később talált egy jókora ökörbékát is, amely egy másik üvegbe került.

Sötétedés után aztán szólt am neki, hogy most már engedje szabadon az állatokat. Egyik kezében a békával, másikban a kígyóval indult lefelé a teraszlépcsőn, de hirtelen rémülten felsikítot, elejtette a kígyót és a békát is, és berohant a házba.

- Mi történt? - kérdeztem a torkomban dobogó szívvel.

- Nem láttad? - felelte. - Majdnem rám szállt egy lepke!

A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:

Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:

- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt:

- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem. Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:

- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!

A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:

- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén.

- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!

A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:

- Kapja be!!

A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:

- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra.

Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúsz ásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:

- Hol késtetek, Parasztok?

Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:

- Hát b... m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö.g!!!

A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam

futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában.

Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a

férfi:

- De én ma szabadnapos vagyok!

A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.

Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.

Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:

- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!

Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkez tek? Mire a nővér:

- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...